L.

AIPA
Fejlődő piaci szektorok, innovatív mentorok A gazdaság- és a vállalkozásfejlesztést helyezi középpontjába az AIPA Nonprofit Kft. 2016-tól igénybe vehető komplex szolgáltatásrendszere, melyet a Kecskeméti Főiskolával és a Kecskeméti Önkormányzattal együttműködve a Tudáspark elnevezésű TÁMOP-4.2.1.C-14/1/Konv-2015-0011-projekt keretein belül,...
Megváltoztak a pályázati arculatra vonatkozó szabályok pályázat Tájékoztatás az Új Széchenyi Terv arculati elemeinek használatáról2014. május 20. Az Új Széchenyi Terv kötelező arculati elemeinek használatára vonatkozóan 2014. május 20-tól a következő előírás az irányadó: A kedvezményezettek - az Új Széchenyi Terv logó mellett - a “Magyarország megújul”...
Lecsaptak a kínaiak a magyar cég találmányára itthon, külföld, gazdaság Nemcsak pénzt, hanem értelmes feladatot kell adni a vállalkozóknak, hogy elinduljon a magyar gazdaság növekedése - véli Mészáros Csaba, az evopro alapító vezérigazgatója, akinek nulla emissziós buszai iránt Keleten egyelőre nagyobb az érdeklődés, mint itthon. India után Kínába is elkísérte Orbán...

Nagy bajban az EU - Senki sem tudja, mit kellene csinálni

Megosztás

Ötletelnek, konferenciáznak, vitáznak, majd nem jutnak semmire. Az Európai Unió jövőjéről, az új irányokról folyó diskurzusok kisiklottak. A legvalószínűbb, hogy nem lesz semmi. Semmi új. Csak ami eddig is volt.

Az Európai Unió válságban van - halljuk 2008 óta. Kezdődött a pénzügyi válsággal, amely átcsapott gazdasági válságba, és az Unió alapjait rengette meg. Kiderült ugyanis, ami mindig is nyilvánvaló volt, hogy a közös pénz használatának és a közös büdzsének együtt kellene járnia a gazdaságpolitikák egységesítésével is. A 2008 óta eltelt hat évben számos „tűzoltó-intézkedés", csomagok és paktumok születtek, ma már - mondják az EU-barátai és feltétlen hívei - sokkal előrébb jár az integrációban a közösség, mint a válság előtt.

Ám a megszorítások, a növekvő hiányok és állami pénzen megmentett bankok - a mentőcsomagra szoruló országokról már nem is beszélve - eltávolították az állampolgárokat a „brüsszeli eszmétől", e jelenségek felszínre hozták, hogy az Unió bizony ezer sebből vérzik. Jött tehát a kiábrándulás, az elfordulás az EU-tól, nőtt az euroszkepticizmus, amit a demokratikus deficit kevésbé sokkoló fogalmába sűrítenek. És úgy tűnik, ez a legtartósabb és legnehezebben kezelhető probléma.

Új egyezményt Európának!

Egy 15 tagú, vegyes nemzetiségű szakértőkből álló ún. vitacsoport kidolgozott öt forgatókönyvet, amelyetÚj Egyezményt Európának! neveztek el, és a tanulmányt a májusi szavazás után megalakuló új Európai Parlamentnek (EP), majd az újraalakuló Európai Bizottságnak (EB), azaz Európa új vezetőinek ajánlják.

A forgatókönyveket a Political Capital igazgatója, a vitacsoport magyar tagja, Krekó Péter ismertette egy minapi rendezvényen. Az első út lényegében a brit álláspontot tükrözi, azt mondja, vissza kell térni az alapokhoz, amikor a kereskedelmi akadályok lebontása érdekében létrehozták a szabad piacot. Nincs szükség euróra és eurózónára, korlátozni kell az EP és az EB szerepét, a hatalmat a nemzeti kormányok és parlamentek kezébe kell adni. A második forgatókönyv azt mondja: meg kell őrizni az eddig elért vívmányokat, nem kell visszafelé haladni, de előre sem kell igazán lépni. (Ha belegondolunk, a gyakorlatban leginkább ennek a megvalósulását tapasztaljuk jelenleg.) A harmadik alternatíva szerint tovább kell vinni a reformokat, erősíteni kell az EU intézményeit, módosítani kell az alapszerződést. (Véleményünk szerint ez az, amiről már most is beszélnek, csak nem nagyon tudják meglépni a szereplők.) A negyedik már „Európai Egyesült Államokban" gondolkozik. (Valljuk be, ennek ma vajmi kevés a realitása, bár azt még a kritikusok sem zárják ki, hogy évtizedek, netán néhány száz év múlva, például a jövőbeli globális élelmiszerválság és ivóvízhiány hatására kényszerből eljuthatunk idáig.) Az ötödik forgatókönyvet a konferencia résztvevői és hallgatói nem is tartották valós alternatívának, Tóta W. Árpád szerint ez egyenesen a „meséljünk vicceket" kategória. Arról szól, hogy az EU kell, csak új szempontok alapján kellene gondolkozni róla.

Vágyak és a valóság

A konferencián a többség a 3. és 4. opciót jelölte meg mint neki szimpatikus jövőt, ám azt is sokan elismerték, hogy reálisnak sokkal inkább a 2. és 3. forgatókönyv tűnik. Bár rengeteg - már sokszor hallott vagy néhány kevésbé ismert - tény és érv elhangzott, a konferencia arra világított rá leginkább, hogy nincs válasz és egyetértés a feltett kérdésre: Merre tovább, Európa?

 
 

Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő szerint nem létezik egyetlen Európa. Van szerinte a technokrata, bürokratizált Európai Bizottság-Európája, van az emberi jogok Európája, ahol az értékek fontosabbak a tényeknél, létezik az euroszkeptikusok és szélsőségek Európája és egy vágyott, egyenlő elbánáson alapuló álom-Európa. „Tíz éve leszünk idén tagok, és még mindig új tagállamnak neveznek bennünket. Egy cipő 10 év után már nem új" - mondta.

Balázs Péter korábbi uniós biztos és külügyminiszter szerint az EU-ban mindig is sok volt a baj. Az EP-választásokon az emberek nem jelöltekre, hanem pártokra szavaznak, az EP-képviselők ráadásul öt évig láthatatlanná válnak a hazai állampolgárok számára, az EB-t nem választja meg senki, a biztosok nem buktathatóak meg, nem tartoznak felelősséggel senkinek.

Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója szerint az EU megítélése - a centrumban és a periférián is - a mélyponton van. Miközben Magyarországon a lakosság 2/3-a a tagság mellett van, és tíz év alatt mintegy 20 százalékkal nőtt az európai identitást (is) vallók aránya, ám ugyancsak nőtt az EU-ellenesség. Szerinte azt kellene megértetni a magyarokkal, hogy mi lenne az országgal EU nélkül.

Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke szerint az emberek csak megszemélyesített dolgok iránt tudnak rajongani, az EU pedig nem ilyen.

Az Európai Unió egy tankhajó. Szép és dicső a múltja, csak nem tudja, merre tart - hangzott el a konferencián. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy semerre. Áll. Kikötött. Ha elfogadjuk, hogy Európa lassan kifelé tart a gazdasági válságból, jó eséllyel megszűnik a „tűzoltási" kényszer, az újabb és újabb hatos és kettes csomagok és paktumok sora. Ha májusban valóban az EP egyharmadát az euroszkeptikusok foglalják el, és megvalósulnak azok a jóslatok, miszerint blokkoló kisebbséggé válnak és lényegében megakasztják az EU-s törvényhozás folyamatát, akkor biztosra vehetjük, hogy azok az országok, amelyek bizonyos területeken szeretnének előrelépni, kormányközi szerződéseket kötnek egymással - megkönnyítve azok dolgát is, akik más, unortodox módon akarnak eljárni, mert legalább nem kell a teljes közösség előtt nemet mondaniuk. Vagyis az lesz, ami eddig is volt és van