Írjon nekünk:
online@hitelesforras.hu
Tel.:+36-30-738-5727
Írjon nekünk:
online@hitelesforras.hu
Tel.:+36-30-738-5727
Ötletelnek, konferenciáznak, vitáznak, majd nem jutnak semmire. Az Európai Unió jövőjéről, az új irányokról folyó diskurzusok kisiklottak. A legvalószínűbb, hogy nem lesz semmi. Semmi új. Csak ami eddig is volt.
Az Európai Unió válságban van - halljuk 2008 óta. Kezdődött a pénzügyi válsággal, amely átcsapott gazdasági válságba, és az Unió alapjait rengette meg. Kiderült ugyanis, ami mindig is nyilvánvaló volt, hogy a közös pénz használatának és a közös büdzsének együtt kellene járnia a gazdaságpolitikák egységesítésével is. A 2008 óta eltelt hat évben számos „tűzoltó-intézkedés", csomagok és paktumok születtek, ma már - mondják az EU-barátai és feltétlen hívei - sokkal előrébb jár az integrációban a közösség, mint a válság előtt.
Ám a megszorítások, a növekvő hiányok és állami pénzen megmentett bankok - a mentőcsomagra szoruló országokról már nem is beszélve - eltávolították az állampolgárokat a „brüsszeli eszmétől", e jelenségek felszínre hozták, hogy az Unió bizony ezer sebből vérzik. Jött tehát a kiábrándulás, az elfordulás az EU-tól, nőtt az euroszkepticizmus, amit a demokratikus deficit kevésbé sokkoló fogalmába sűrítenek. És úgy tűnik, ez a legtartósabb és legnehezebben kezelhető probléma.
Új egyezményt Európának!
Egy 15 tagú, vegyes nemzetiségű szakértőkből álló ún. vitacsoport kidolgozott öt forgatókönyvet, amelyetÚj Egyezményt Európának! neveztek el, és a tanulmányt a májusi szavazás után megalakuló új Európai Parlamentnek (EP), majd az újraalakuló Európai Bizottságnak (EB), azaz Európa új vezetőinek ajánlják.
A forgatókönyveket a Political Capital igazgatója, a vitacsoport magyar tagja, Krekó Péter ismertette egy minapi rendezvényen. Az első út lényegében a brit álláspontot tükrözi, azt mondja, vissza kell térni az alapokhoz, amikor a kereskedelmi akadályok lebontása érdekében létrehozták a szabad piacot. Nincs szükség euróra és eurózónára, korlátozni kell az EP és az EB szerepét, a hatalmat a nemzeti kormányok és parlamentek kezébe kell adni. A második forgatókönyv azt mondja: meg kell őrizni az eddig elért vívmányokat, nem kell visszafelé haladni, de előre sem kell igazán lépni. (Ha belegondolunk, a gyakorlatban leginkább ennek a megvalósulását tapasztaljuk jelenleg.) A harmadik alternatíva szerint tovább kell vinni a reformokat, erősíteni kell az EU intézményeit, módosítani kell az alapszerződést. (Véleményünk szerint ez az, amiről már most is beszélnek, csak nem nagyon tudják meglépni a szereplők.) A negyedik már „Európai Egyesült Államokban" gondolkozik. (Valljuk be, ennek ma vajmi kevés a realitása, bár azt még a kritikusok sem zárják ki, hogy évtizedek, netán néhány száz év múlva, például a jövőbeli globális élelmiszerválság és ivóvízhiány hatására kényszerből eljuthatunk idáig.) Az ötödik forgatókönyvet a konferencia résztvevői és hallgatói nem is tartották valós alternatívának, Tóta W. Árpád szerint ez egyenesen a „meséljünk vicceket" kategória. Arról szól, hogy az EU kell, csak új szempontok alapján kellene gondolkozni róla.
Vágyak és a valóság
A konferencián a többség a 3. és 4. opciót jelölte meg mint neki szimpatikus jövőt, ám azt is sokan elismerték, hogy reálisnak sokkal inkább a 2. és 3. forgatókönyv tűnik. Bár rengeteg - már sokszor hallott vagy néhány kevésbé ismert - tény és érv elhangzott, a konferencia arra világított rá leginkább, hogy nincs válasz és egyetértés a feltett kérdésre: Merre tovább, Európa?
Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő szerint nem létezik egyetlen Európa. Van szerinte a technokrata, bürokratizált Európai Bizottság-Európája, van az emberi jogok Európája, ahol az értékek fontosabbak a tényeknél, létezik az euroszkeptikusok és szélsőségek Európája és egy vágyott, egyenlő elbánáson alapuló álom-Európa. „Tíz éve leszünk idén tagok, és még mindig új tagállamnak neveznek bennünket. Egy cipő 10 év után már nem új" - mondta. Balázs Péter korábbi uniós biztos és külügyminiszter szerint az EU-ban mindig is sok volt a baj. Az EP-választásokon az emberek nem jelöltekre, hanem pártokra szavaznak, az EP-képviselők ráadásul öt évig láthatatlanná válnak a hazai állampolgárok számára, az EB-t nem választja meg senki, a biztosok nem buktathatóak meg, nem tartoznak felelősséggel senkinek. Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója szerint az EU megítélése - a centrumban és a periférián is - a mélyponton van. Miközben Magyarországon a lakosság 2/3-a a tagság mellett van, és tíz év alatt mintegy 20 százalékkal nőtt az európai identitást (is) vallók aránya, ám ugyancsak nőtt az EU-ellenesség. Szerinte azt kellene megértetni a magyarokkal, hogy mi lenne az országgal EU nélkül. Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke szerint az emberek csak megszemélyesített dolgok iránt tudnak rajongani, az EU pedig nem ilyen. |
Az Európai Unió egy tankhajó. Szép és dicső a múltja, csak nem tudja, merre tart - hangzott el a konferencián. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy semerre. Áll. Kikötött. Ha elfogadjuk, hogy Európa lassan kifelé tart a gazdasági válságból, jó eséllyel megszűnik a „tűzoltási" kényszer, az újabb és újabb hatos és kettes csomagok és paktumok sora. Ha májusban valóban az EP egyharmadát az euroszkeptikusok foglalják el, és megvalósulnak azok a jóslatok, miszerint blokkoló kisebbséggé válnak és lényegében megakasztják az EU-s törvényhozás folyamatát, akkor biztosra vehetjük, hogy azok az országok, amelyek bizonyos területeken szeretnének előrelépni, kormányközi szerződéseket kötnek egymással - megkönnyítve azok dolgát is, akik más, unortodox módon akarnak eljárni, mert legalább nem kell a teljes közösség előtt nemet mondaniuk. Vagyis az lesz, ami eddig is volt és van