„Kinyílik a bicska a zsebemben" - interjú Kocsis Zoltánnal

„A Művészetek Palotája a munkahelyem, a Zeneakadémia az otthonom" - mondja Kocsis Zoltán. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatójának első dolga lesz az újonnan megnyitott hangversenyteremben, hogy a színpad közepén tapsoljon egyet. 

Október közepén Richard Strauss-bemutatót tartottak a Művészetek Palotájában a Nemzeti Filharmonikusok, A hallgatag asszonyt adták elő. „Straussról rendkívül sematikus kép él a magyar zeneszeretők körében - mondja lapunknak Kocsis Zoltán. Szerinte ugyanis apolitikus magatartását kivetítik a zenéjére, és azt sugallják, hogy stílusfejlődése emiatt torpant volna meg. „Ettől tényleg kinyílik a bicska zsebemben, mert Straussnak is fejlődött a stílusa." Elvállalta ugyan a birodalmi zenei kamara, a Reichsmusikkammer vezetését, ennek ellenére azért csipkelődött a hatalommal. „Nem volt ostoba, pontosan tudta, hogy a hatalomnak sokkal nagyobb szüksége van rá, mint neki arra, hogy Hitlerrel fényképezkedjen. El tudom képzelni, hogy amikor A hallgatag asszonyt komponálta, el kellett gondolkoznia azon, hogy is van ez a fénnyel és árnyékkal, jóval és rosszal. Mi a jobb? Ha színleg kiállok, vagy ha nyíltan hátat fordítok?" 

Az újranyíló Zeneakadémián október 25-én, a Jeney Zoltán zeneszerző 70. születésnapjára rendezett koncerten lép színpadra. „Soha nem fogok ott vendégként fellépni. A Művészetek Palotája a munkahelyem, a Zeneakadémia viszont az otthonom" - mondja. Nagyon kíváncsi már a megújult épületre. „A régi nagytermi akusztikában volt egy folyosóvisszhang: ha az ember megállt a nagyszínpad közepén és tapsolt egyet, akkor visszajött a terem végéből. Kíváncsi vagyok, hogy ez megmaradt-e. Nem tudom, hogy a ruhatár pultját visszaállítják-e fára. Ott az akadémiai növendékek által nagyon sok üléssel kikoptatott, westernfilmbe illően sima ruhatári pult volt, amit aztán márványra cseréltek: sok-sok hólyaghurutot okozott az a márvány. Kíváncsi vagyok, hogy a portásfülke megmaradt-e, hogy lesz-e a legendás portásnak, Orosz bácsinak emléktáblája, hogy a központi porszívórendszert sikerült-e megújítani, vagy azok a falból kiálló rézcsövek megmaradnak dísznek."

Arra a kérdésre, hogy Budapest zenei nagyhatalommá válhat-e a térségben, Kocsis Zoltán így válaszolt: „Egyelőre pofozógép vagyunk. Addig nem válhatunk nagyhatalommá, amíg ez a pofozógép státusz megmarad. Ehhez az kellene, hogy Magyarország ismét kivívja azt a nemzetközi reputációt, amit mondjuk a rendszerváltás idején élvezett. Ehhez viszont elengedhetetlen lenne, hogy mindkét fél engedjen: azok is, akik - akár belföldről, akár külföldről - támadják Magyarországot, és sugallják mértékadó és befolyásos köröknek a Magyarország elleni bojkottot, de azoknak is engedniük kell, akik előidézik azt, hogy ilyen sugallatok egyáltalán előállhatnak."