Mexikó óta 14-edszer integetünk a futballvilágnak

z erőviszonyokat ismerve a magyar válogatott akkora különbséggel is legyűrhette volna Andorrát kedd este a Puskás-stadionban, mint ahogy négy nappal korábban Amszterdamban alulmaradt. Akkor kijött a tudáskülönbség, most nem, de végül ha nehezen is, 2-0-ra győzött a csapat és a holland-román kettős mögött a világbajnoki selejtezőcsoport harmadik helyén végzett - vagyis megint nem sikerült, ez volt 1986 és Mexikó óta a 14. sikertelen kvalifikáció.

A közelmúlt eseményeinek fényében szinte hihetetlen, mégis igaz: a magyar válogatottnak a történelmi 8-1-es amszterdami vereség után is volt még matematikai esélye arra, hogy Hollandia mögött megszerezze a világbajnoki pótselejtezőt érő második helyet a D-csoportban. A képlet a lehetőségekhez képest egyszerű volt: a hollandokat fogadó Törökországnak és az észteket vendégül látó Romániának sem szabad nyernie, miközben Magyarország legyőzi a Puskás Ferenc-stadionban Andorrát.

Ha egyik vagy másik rivális döntetlenre végez, akkor az Egervári Sándor lemondása után ideiglenesen irányító Csábi József csapatának legalább 6-0-ra, illetve 10-0-ra kell vernie a törpeállamot attól függően, hogy a román vagy a török csapat ikszel. A számolgatás a román vezetéssel hamar véget is ért, Hollandia hiába nyert Isztambulban 2-0-ra, Bukarestben hazai győzelem született (2-0), így végül a keleti szomszéd kapott egy második esélyt a brazíliai világbajnokságra.

A magyar válogatott feledhető játékkal verte ugyancsak 2-0-ra Andorrát, pedig emlékezhetünk, az előző sorozatban a San Marino elleni Európa-bajnoki selejtezőn nyolcig meg sem álltak Szalai Ádámék. Kedd este az első félidőben sem a magyar futball hibáiról és hiányosságairól általános kórképet festő Szalai, sem pedig bármelyik másik társa nem talált a kapuba, a kínos gólcsendet az 52. percben a négy nappal korábban Hollandiában debütáló Nikolics Nemanja törte meg. A 77. percben született újabb magyar gólnál a helyi műsorközlő ugyancsak a Videoton támadóját éltette, utóbb kiderült, a mozzanat hivatalosan Ildefonso Lima öngóljaként vonul be a történelembe.

Az a négy-ötezer szurkoló, aki a fájó kudarcok ellenére a sorozat végéig kitartott a nemzeti csapat mellett, nem azt kapta Andorra ellen, amit várt: könnyed játék és nagy különbségű győzelem helyett javarészt csak különösebb elképzelés nélküli vergődést láthatott a 90 perc során. Csábi József sem lepődött meg azon, hogy a lefújás után a füttyszó elnyomta a tapsot a lelátón. „Görcsösek voltak a fiúk, hiába akartak, nem tudtak igazán kibontakozni" - mondta a megbízott kapitányként először és valószínűleg utoljára meccselő szakember. „Végül is nyertünk, harmadik helyen zártunk a csoportban, igaz, ennél merészebb álmaink voltak."

„Nem esett szó köztünk Szalai Ádám kifakadásáról" - emelte ki Csábi. „Felhívtam a társaság figyelmét arra, hogy egytől egyig mindenki a hátralévő tétmérkőzésre koncentráljon a külső körülmények helyett. Ugyanakkor nem látok bele a játékosok fejébe, nem tudhatom, kiben mi játszódott le az elhangzott szavak, mondatok hatására. Egy közösség hangulata könnyen megváltozhat egyik napról a másikra, de az alapvető szellemisége nem."

A 2010-ben NB I-es gólkirály Nikolics örült a góljának, maradéktalanul elégedett azonban nem volt. „Egy baloldali beadás után a kapuba fejeltem, de ezen kívül is volt még egy-két helyzet, amikor betalálhattam volna. Tudtuk, hogy az andorraiak beállnak majd védekezni, abban bíztunk, hogy az első gól után könnyebb dolgunk lesz. Hátrányba kerülve se jöttek kijjebb, nem hagytak nekünk sok területet. Egy korszaknak vége, azon leszek, hogy a következő szövetségi kapitány is számoljon majd velem."     

Az 1986-os mexikói világbajnokság óta a frissen zárult egymás után a 14. sikertelen selejtezősorozat az aktuális vb-re vagy Eb-re. 1997 őszén először sikerként éltük meg a franciaországi világbajnokság előtt kivívott pótselejtezőt, hogy aztán Jugoszlávia ellen beleszaladjunk a késbe (1-7, 0-5). Azután egészen az Egervári-éráig a csoportjában egyszer végzett a negyedik helynél előrébb a válogatott, most viszont a 2010-es Eb-selejtezőkhöz hasonlóan a 2012-es vb-kvalifikáció végén is csoportharmadik lett. Ezt persze nehéz értékelni, ha boldog-boldogtalan azt szajkózza az aktuális sorozat előtt, hogy „majd most megcsináljuk." A 2016-os franciaországi Európa-bajnokságra való kijutás rendszere még nem ismert, legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy az a torna már nem 16, hanem 24 résztvevős lesz.